A külső élősködők (ekto paraziták) komoly betegségek kiváltói lehetnek. Felismerésük akár otthoni körülmények között is lehetséges mégis, ha bizonytalan vagy mindenképpen fordulj állatorvoshoz. A cikksorozatunknak nem célja kedvenceink otthoni gyógyítására buzdítani vagy javasolni bármilyen "praktikát", szeretnénk viszont segítséget nyújtani abban, hogy a felismerve a problémát - és annak súlyosságát - időben reagálni tudjunk és négylábú barátaink ezáltal minél előbb eljuthassanak olyan helyre, ahol szakszerűen tudnak segíteni rajtuk.
Kutyák, macskák klasszikus ellensége - a bolha
A bolhák 1–4 mm nagyságú ízeltlábú, sötétbarna, szárnytalan, emlősökön élősködő rovarok. Testük oldalról lapított, mely az állatok szőrzetében való közlekedést teszi könnyűvé, fejük kicsi, szájrészeik pedig szúrásra és vérszívásra módosultak. Szívókájukat a felső állkapocs és a felső ajak alkotja, az alsó állkapocs pedig késszerű és a bőr átvágására szolgál. A hátsó ugrólábuk - a többi lábukhoz képest - a leghosszabb és legerősebb, testméretéhez képest óriási ugrásokra (akár 40- 60 cm) képes. A bolhák a többi - későbbiekben tárgyalt - parazitákhoz képest életük nagy részét az adott emlős környezetében töltik. Ez azt jelenti, hogy csak a vérszívás miatt ugranak a kutyára vagy a macskára, Petéiket nem az állaton helyezik el, hanem a kedvencünk környezetében lévő takaróra, fekhelyre, a padló vagy a fal repedéseibe rakják. Megfelelő hőmérséklet esetén (15-25 fok között) a petékből lárvák kelnek ki, amelyek rövid időn belül bebábozódnak és kb. három hét múlva kifejlett, ivarérett bolhává válnak. Az ivarérettség azért fontos, mert így közvetlenül a kifejlődés után már szaporodásra képes és kész is. A folyamatból látható, hogy egyszeri bolhaírtással nem lehet teljes eredményt elérni. Nem csak magát a kutyát kell megtisztítanunk - például bolhaírtó samponnal -, hanem kedvencünk környezetét is kezelni kell. A teljes eredmény eléréséhez alkalmazhatóak külsőleg és belsőleg ható szerek. Véren keresztül hat a cyhioát nevű hatóanyag, melyből 10 ttkg-onként 30 mg hatóanyagra van szükség hetente 2 alkalmommal. Hasonlóan működnek a rácseppentők is, ahol a hatóanyag az állat bőrén keresztül beszívódik és jut a véráramba. A cseppentők - típustól függően -, de kb. 1-3 hétig hatnak, ami erősen függ attól is, hogy megázik-e kedvencünk vagy fürösztjük-e közben. Külsőleg a bolhaírtó samponok, nyakörvek (a bolhaírtó nyakörvek a nagyobb testű kutyáknál nem kellően hatékonyak!), porokkal védekezhetünk. A külsőleg használható eszközökkel végzett kezeléseket egészen addig kell alkalmaznunk, amíg az összes bolhától meg nem szabadultunk. Azt érdemes szem előtt tartani, hogy ha egy valaki bolhás a háztartásban, akkor mindenki az lesz, csak idő kérdése, ezért is fontos környezetünket időről időre kezelni. A bolhákra mindig figyelnünk kell, hiszen a bolhák közvetítő állatai például a galandférgeknek vagy a leshmaniosist-nak - nem csak azért kerülendő, mert egyes kutyák allergiásak a bolhanyálra.
A kutyák és macskák rendszeres fürdetéssel és a bolhák megtelepedését megelőző külső és belső szerekkel megelőzhető. Elsősorban a kijáró macskáknál és a több emlős (például tehenészet, csordák, állat menhelyek stb.) közelében élő állatok esetében fontos a megelőzés és az odafigyelés. Városi környezetben a nagy csoportban, közös kutyázás során is átmehetnek a bolhák - ha valaki felismeri, hogy hasonló problémája van kedvencének, amíg a bolháktól teljes mértékig meg nem szabadult, lehetőleg kerülje a közös kutyázást és játékot.
A rühességek több típusát okozó élősködő - az atka
A kedvenceink életét megnehezítő rühességi betegségek három fajtáját mind-mind eltérő atkák okozzák. Az atkafajták az elváltozás helye szerint lehet azonosítani. Az atka az ízeltlábúakon belül a pókszabásúak családjának egyik osztályába tartozik. A rühesség felismerhető a viszketegség, a jellegzetes bőrelváltozás és a jellegzetes szag alapján. A teljes bizonyossághoz az szükséges, hogy az elváltozás helyéről vett mintát mikroszkóp alatt az állatorvos megvizsgálja - nem javasolt házilag diagnosztikába bonyolódni. A Sarcoptes-rühösség bármelyik életkorában megtámadhatja a kutyákat. Az elváltozás a szemek környékén, az orrháton és a fülek szélén jelentkezik. Az enyhe bőrpírtól a kicserepesedett bőr varrasodásáig terjedhet az elváltozása. Az erős viszketést szőrhullás kíséri. Kerülni kell a fertőzött területtel az érintkezést, mert állatról emberre is átterjedhet! A Notoedres cati atkák kifejezetten macskaélősködők, de ritka esetekben kutyákon is megtelepedhetnek (embereken soha) - kutyákon ezért nehezen felismerhető, mert ritkán számolhatunk velük. Ennél a fertőzésnél a a rühes terület lenyírása után, a bolhák ellen alkalmazható általános szerekkel jól kezelhető a probléma. Figyelmesen kell eljárni, mert a bőrfelület sérülésének mértékétől függően - ahol már nyílt részek is vannak - a szerek használata kellemetlen lehet az állatnak. Az Octodectes-rühességet a hallójáratok külső bőrében élősködő Octodectes cynotis (innen kapta a betegség a nevét) nevű atka okozza. Macskát és kutyát is képes fertőzni, és a két állat egymásra is átfertőzhet. Az állatok fülkagylójában a száraz fülzsírban jól felismerhető az atka. Vattával vagy folyékony fültisztítóval el kell távolítani a kártevőket, utána rühírtó szerrel kell kezelni a fület. Az atkák közül a legnagyobb kihívást a Demodex-atkát jelentik. Ahogyan a többi atkás fertőzés esetében is igaz - állatorvos bevonása szükséges - ebben az esetben ez fokozottan igaz. A Demodex canis demodikózis kórkép elsősorban fiatal, kölyök és legyengült ellenállóképességű például idősebb senior (szenior) kutyákat támad meg. A kölykök az atkával fertőzött anyakutyától fertőződnek meg, még szopós korban. Minden korosztályban a tünetmentes kutyák bőrében is kimutatható. A betegség kialakulásának örökletes, genetikai előfeltétel a gyenge ellenállóképesség a betegséggel szemben. A képzett és etikus tenyésztő (aki tényleg tenyésztő és nem szaporító) a demodikózisban szenvedő kutyát kizárja a tenyésztésből, mert örökletessége miatt, a kölyköknek rengeteg szenvedést okozhat idővel. Enyhébb esetben a kis mértékű, szőrtelen és korpásodó bőrfelületeken jelentkezik elsősorban a szájakon és a lábakon - ha nem kiterjedt, akkor specifikus szerekkel jók a gyógyulás esélyei. Amikor a demodikózis az egész testen jelentkezik, akkor a másodlagos baktériumfertőzés miatt jellegzetes avas szagot lehet érezni - elsősorban rövid szőrű fajtáknál (mint a dobermann, boxer, tacskó, dalmata stb.) jellemző. Figyelni kell erre az atkásságra, mert a probléma súlyosbodásával halálos kimenetele is lehet. Emberre nem terjed, nem veszélyes ez az atka. A demodikózis esetén nem elegendő az atkaölő szerek alkalmazása, a kutya ellenállóképességét is növelni kell és a másodlagos fertőzésekkel is foglalkozni kell. Hatóanyagként az amitráz volt évekig elterjedt (ma már vannak modernebb hatóanyagok is), 1-2 hetes kezelési hosszal és a bolhásság elleni belső szerek is hatásosak tudnak lenni. A bakteriális fertőzések antibiotikumokkal kezelhetőek. Látható, hogy mind a felismerése, mind a különböző írtó és gyógyhatású készítmények együttes használata miatt állatorvos bevonása szükséges! Az ellenállóképesség növeléséhez magas fehérjetartalmú kutyatápokat, vitaminokat (elsősorban B-vitamin) érdemes használni, valamint a huminsav és spirulinával javíthatunk az étrenden és a kutyánk általános emésztési és ellenálló képességein.
Az atkák fajtái eltérő módon támadják kedvenceinket, eltérő elváltozásokat okoznak, ezért az ellenük alkalmazható védekezés is eltérő. Az atkás betegségek tüneteit gyakran súlyosbítják a másodlagos - elsősorban bakteriális - fertőzések, ahol mind a két problémával foglalkozni kell, nem elegendő csak az egyikkel.
Se nem növény se nem állat, de komoly gond lehet belőle - a gomba
A gombák fotószintetizáló pigmenteket nem tartalmazó egy- vagy többsejtű, általában telepes felépítésű kitines sejtfalú élőlények - átmenetet képeznek a növények és az állatok között. A kutyák gombás bőrbetegségei emberre is veszélyesek. Hasonlóan, mint a rühesség egyes típusainál, ha kedvencünk szenved a betegségben kerülni kell a közvetlen kontaktot, védőeszközöket kell alkalmazni a kezelésekor és el kell különíteni a kedvenc és az ember tárgyait. Azok a gombák amelyek kórokozók és betegséget okoznak, kivétel nélkül a Microsporon vagy Trichophyton nemzetségbe tartoznak, és jellemzőiket alapvetően befolyásolják. Ezek a gombák mikroszkópikus méretűek és elsősorban a szőrtüszőkben telepednek meg, de fertőzés esetén megtalálhatóak a bőrfelületen és a szőrszálakon is. Ahogyan a gombák többsége - amik a leggyakrabban korhadéklakók - élő sejtekben nem képesek szaporodni, ezért csak az elhalt és elszarusodott sejtrétegekbe hatolnak be. Spórákkal szaporodnak, amelyek a fertőzött állat környezetében tömegesen (több milliós számban) található meg. Ahogyan egyes atkák által terjesztett rühesség esetében, úgy a gombás fertőzések esetén is szükséges a kutya szervezetének gyenge ellenállóképessége, ezért elsősorban kölyök és idősebb, szenior kutyákat támad meg. A megelőzés legjobb módszere most is, ha az ellenállóképességet növeljük úgy, hogy étrendkiegészítőket alkalmazunk, mint a huminsav, spirulina, probiotikum vagy a vitaminok (elsősorban B és D-vitamint). A betegség kialakulását az alábbiak segítik elő, ezek mindegyikét kerülni kell:
A gombás fertőzések általában állatról állatra terjednek, de a fertőzés formái sokrétűek lehetnek. Bolhák, patkányok, egerek, tetvek közvetítésével, de tárgyak, eszközök, játékok is hordozók lehetnek. A gombák spórái akár egy évig is fertőzőképesek lehetnek. A lappangási idő nagyon változékony lehet, mert 4 nap és 4 hét között is lehet - ha őszinte akarok lenni, nehezen tudnám megmondani, hogy 3 héttel korábban a kutyám melyik másik kutyával játszott -, ezért a fertőzés kiindulópontja nehezen megállapítható. A gombás fertőzés könnyen felismerhető, mert kerek, korpásodó szőrhiányos foltok alakulnak ki - egyszerre több helyen és nem minden esetben jelentkezik viszketés és kedvencünk nem feltétlen vakaródzik. Elsötétítés mellett UV-lámpa fényénél zöld színben világít a fertőzött terület (lásd. a kapcsolódó képet - forrás: OSU CVM VETERINARY Handbook). Laboratóriumi körülmények között, megfelelő táptalajra - például agar-agar alap - oltva, ki lehet tenyészteni a gombákat. Ahhoz, hogy mikroszkóp alatt látható legyen kálilúgos színezékkel kell megfesteni. Az állatorvos biztos diagnózisa után külső és belső szerekkel lehet a fertőzést leküzdeni úgy, hogy közben a kutya környezetét is fertőtleníteni kell. A gombafertőzés megszüntetésére hasonló fungicide szerek alkalmazhatóak, mint az emberi bőr- és körömgomba esetében (pl.: griseofulvin, ketonozal stb.), de az érzékenységi reakciók miatt nem mindegyik alkalmas - a kezelés megkezdése előtt, mindeképp konzultálj az állatorvosoddal, ha eddig nem tetted meg! Az újra fertőzés megelőzésére, a kutya teljes környezetét fertőtleníteni kell és ha megoldható akkor minél több napfénnyel kell a felületeket elárasztani, mert a napsütés UV sugárzása megöli a gombákat.
A kutyákat fertőző gombák azért tekinthető állandó veszélyforrásnak, mert hasonlóan a penészgombához spóráik körül vesznek bennünket és amikor elkezdenek terjedni, milliószámra kavarognak körülöttünk és kedvencünk körül. Könnyen képesek állatról állatra terjedni, felismerésük nehéz lehet, mert a kutyánk nem feltétlen fog jelezni. Jó hír viszont, hogy kezelése egyszerű szerekkel is megoldható, csak ügyelnünk kell a mennyiségekre, mert komolyan terhelheti a kutyánk szervezetét. Fontos továbbá koncentrálni a megelőzésre is, növelnünk kell folyamatosan kedvencünk ellenálló képességét és akkor nagy valószínűség szerint elkerül a baj.
“A legtöbb gombás fertőzés UV lámpával felismerhető”
Árnyékban bujkáló gonosz - a kullancs
A kullancsokról gyakran hiszik, hogy bogár, de mivel nyolc lába van, ezért a pókszabásúak között, az atkák rendjébe sorolt élősködő. Az alacsony bokros, cserjés és fűszálas terepet kedveli. Itt áll lesben és amikor a kutya lesodorja a testével, megkapaszkodik a szőrszálakba. A kullancsok azonban a kutya szagát (a vajsavas szagot) is érzik és nem kell kontakt ahhoz, hogy érezzék az állatot és felülről ráugorjanak az elhaladó testre. Ahogy a testen landolnak a szívó szájszervükkel egyből rögzítik is magukat és keményen megkapaszkodnak. A kullancsok folyamatosan izgatják az állat bőrét, ezért vakarás vagy rágás miatti helytelen eltávolítás következtében beszakadt szájszervük helyi gyulladást okozhat. A kullancsok vérrel táplálkoznak, ezért folyamatosan szükségük van gazdatestre. Alapvetően a kullancsok által elfogyasztott vérmennyiség mind az emberek, mind a kutyák számára elenyésző és elhanyagolható, de vírusok és baktériumok bőrbe és a véráramba juttatása komoly kockázat. A kullancsok a kórokozókat általában csak néhány napos vérszívás után juttatják a vérbe, ezért javasolt minél hamarabb eltávolítani az elősködőket, illetve erdei séták, sűrű aljnövényzetbe bóklászás után ellenőrizzünk akedvencünket és saját magunkat is. A kutyák számára három veszélyt jelentő fertőző betegség terjedhet el:
A kullancsok tehát közvetlenül a vért és az idegrendszert támadó baktériumok és vírusok terjesztői, ne vegyük félvállról a megjelenésüket. A kullancsok kedvelik a párás helyeket, tehát kerüljük a nyirkos, eső utáni időszakokat, amikor a víz már felszáradt, de a páratartalom magas.
